A tél legnagyobb ünnepe minden nyelven saját nevet kapott, amely hûen tükrözi, hogy a szót használó népek milyen jelentõséget tulajdonítanak az ünnepnek. A magyar karácsony szó szláv eredetû, õse a régi szláv nyelvben szereplõ korcsun szó, amely lépot, átlépot jelentett. A szó jelentése utal az új esztendõbe való átlépésre, tehát naptári eredetû csakúgy, mint a lengyel kolenda vagy az orosz koljáda, ami karácsonyi éneket jelent.

Az angol Christmas Krisztus nevére utal. A német Weihnacht és a holland kertsmisse pedig szent éjt jelent, tehát e szavak egyházi eredetûek. A latin Natalis (születés) szóból ered a francia noel, az olasz natale, a spanyol navidad és a walesi nadoling szavak mindegyike. Létezik még a karácsony megnevezésére a skandináv Jul szó, és ennek óangol változata, a Yule. Pontosan nem tudni mit jelentett eredetileg, valószínûleg a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnepi idõszaknak tekintünk.