Az ünnep Rómában keletkezett 325 és 335 között. Célja volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és népszerûsítse a liturgia eszközével a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az idõben számos egymásnak ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetõleg. Így egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt "Sol invictus" (legyõzhetetlen Nap) pogány ünnepét azzal, hogy bevezették Krisztusnak, a "Sol Salutisnak" (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat a korábbi Jézus születésének ünnepe, vízkereszt is, és elé - a húsvéti nagyböjthöz hasonlóan - az V. században elõkészületi idõket is csatoltak (advent).