Az erdõt vastag h� bor�totta. M�lys�ges csend �s k�kes k�dp�ra gomolygott. Dermedten roskadoztak a f�k szikr�z�-feh�r pr�mes terh�k alatt. Egyszerre csak suttog�s t�madt k�z�tt�k.
- Valaki j�r az erdõn! - adta tov�bb egyik a m�siknak. S a magasabbak m�r azt is l�tt�k, hogy a t�ls� erdõsz�len hatalmas sz�l ez�stfenyõ l�pked, s amerre elhalad, nyom�ban elindulnak a fenyõf�k. Izgatott mozgol�d�s t�madt.
- Mi az? - k�rdezgett�k �regebb t�rsaikat a fiatal fenyõcsk�k.
- Most elindulnak a v�rosba a kar�csonyf�k - felelt�k azok nyugodt, m�lt�s�gos hangon. A menet egyre nõtt.
- Mindj�rt ide�rnek - suttogta l�zasan egy apr� lucfenyõ a t�rsainak.
- Ti �gysem kelletek - d�rm�g�tt r�juk egy sud�r, sz�p ez�stfenyõ.
- Pedig de szeretn�k �n is kar�csonyfa lenni, ott ragyogni az �nnepen! - s�hajtott fel s�v�rogva a t�rpe lucfenyõ.
- Te, te cs�pps�g, hiszen nem b�rn�d az utat a v�rosig. Az �gad mind let�rne a gyerty�k alatt! - v�gott k�zbe a gõg�s fenyõ�ri�s.
- L�tod, �n nem is megyek! Pedig tudom, sz�vesen vinn�nek, de �n nem akarok az emberek k�z� ker�lni! A menet oda�rkezett el�j�k. Legel�l hatalmas, mindny�jukn�l magasabb, ar�nyos termetû fa haladt.

- A vez�rfenyõ! - susogt�k egym�snak �h�tattal a hely�k�n rostokl�k. Az �regek tudj�k, hogy minden esztendõben v�gighalad az erdõn �s kiv�logatja az �jonnan feln�vekedett legszebb sz�l f�kat, hogy elvezesse õket az emberek �nnep�re. Nagy tobozszem�vel csak v�gign�zett egyik-m�sik fenyõf�n, erõs �gkarjaival intett neki, s az k�nnyed�n, al�zatosan oda�llt a sor v�g�re s indult a t�bbi ut�n. Ahogy a vez�rfenyõ r�pillantott a t�rzsekre, mindegyik fa tudta m�r, mi a dolga. A sz�p, egyenes derek� f�k rendre beker�ltek a menetbe, a kicsinyek a hely�k�n maradtak, hadd erõs�djenek m�g j�võ kar�csonyig. S a meleg, barna tobozszemp�r egyszerre csak v�gigsimogatta a s�v�rg� kis t�rpefenyõt is.

- A kis fenyõ �rezte, hogy v�lik el gy�kere a f�ldtõl, s ahogy repesve odal�pett t�rsai k�z�, minden l�p�ssel megnõtt egy fejjel. �gy �rezte, hogy mire a sorba �rt, m�r majdnem akkora lett, mint derekabb fiv�rei. Boldogan n�zett vissza a hely�k�n maradt f�kra, s csod�lkozva vette �szre, hogy a gõg�s ez�stfenyõ f�l�tt elsiklott a vez�rfenyõ tekintete, s az lehajtott fõvel sz�gyenkezve �ll az �t ment�n. "�rdekes - gondolta mag�ban a kis t�rpefenyõ - hiszen �r�lnie kellene! Nem is akart a v�rosba menni..."

- A csapat kieg�sz�lt. Az utols� f�kat is elhagyt�k m�r a kiv�lasztottak, s az erdõn t�li r�ten megindultak vezetõj�k nyom�n, a v�ros fel�. Hanem a kis t�rpefenyõ egyszerre csak �gy �rezte, hogy elnehez�l a sz�ve. Hirtelen elõresietett a menet legelej�re, s megsz�l�totta a m�lt�s�gosan halad� vez�rfenyõt:
- Bocs�ss meg, k�rlek - kezdte akadozva, �s sz�pen elmondta neki a sz�p sz�l ez�stfenyõ dolg�t, hogy o �gy l�tta, a v�g�n m�giscsak elszomorodott, ami�rt nem lehet kar�csonyfa.
- Aki nem akar vel�nk j�nni, itt maradhat az erdõn - felelte halkan a vezetõ, s m�lyen, figyelmesen r�tekintett.
- De h�tha megb�nta, �s most f�j a sz�ve... - sz�lalt meg �jb�l b�tortalanul a kis fenyõfa. A v�ndorfenyõ f�lemelte karj�t, s a l�gen �t a t�volb�l v�konyan, t�pett zokog�st hozott ut�nuk a sz�l. �s mindny�jan �rezt�k, hogy a dali�s ez�stfenyõ s�r.

- Akarj�tok m�gis? - k�rdezte a szel�d v�ndor, �s ok egyszerre b�lintottak valamennyien. - Akkor itt megv�rjuk.
�s alig mondta ki, m�r l�tt�k is k�zeledni az erdõsz�l felõl, sietõsen, szinte futva a hatalmas ez�stfenyõt. Olyan magas volt, mint k�z�l�k a legerõsebbek. S ahogy el�b�k �rt, minden l�p�sn�l kisebb lett egy fejel. Mire a sor v�g�re l�pett, m�r ugyanakkor volt csak, mint a legt�bbj�k. Sz�tlanul igazodott a j�sz�vû kis t�rpefenyõ mell�: v�lluk �pp egy vonalba ker�lt.

- Akkor h�t indulhatunk - sz�lt a vez�rfenyõ, �s a menet nekiv�gott az �tnak