Amigó imádja a hasát. Most, az ünnepekre való tekintettel rengeteg süteményt készít magának (esetleg a vendégeknek, ha épp evés közben lepnék meg...) És persze az ünnepi vacsorát is meg kell még fõzni.

Amigó mindent elõkészített a holnapi nagy napra, az ajándékokat csinosan becsomagolta, a sütiket megsütötte, mindenütt szép rend van, és már csak a karácsonyfa díszítése hiányzik. Szegényke nagyon elfáradt, alig várta, hogy ágyba kerüljön és álomba dorombolja magát...

A karácsonyfa díszitése...

December 24. Végre itt van a Karácsony! Odakint nagy hideg van és sûrû havazás, de Amigó jól befûtött a kandallóba, így most kellemes meleg van a házikójában. Aztán becipelte a hatalmas fenyõfáját, és elõkészítette a díszeket. Egy kis beiglit is behozott, hogy jobban menjen a munka, a magnóba berakta a kedvenc karácsonyi kazettáját, és most vidáman és kényelmesen díszítgeti a karácsonyfáját. (Amigó az ilyesmivel nem szeret kapkodni...)

A karácsonyi vacsora természetesen a pulykasült! Amigó nagy gondossággal készíti el, és mindenféle finomsággal tetézi: tesz bele mazsolát, mogyorót, diót és mindenféle jó fûszereket. Igyekeznie kell, nemsokára jönnek a vacsora-vendégek: a Cirmos és a két kicsi.

Karácsony este

Itt van végre az ünnep estéje! Amigó épp mindennel elkészült, mikor megjöttek a vendégei is. A karácsonyfa pompázatosan szép lett, a kismacsekok le nem tudják venni róla a szemüket. Amigó szétosztja az ajándékait, elõször persze a csinos kis Cirmosnak.  És akkor váratlanul megszólalt a csengõ...

...és egy kis meghökkenéssel látta, hogy újabb vendégek érkeztek, a környékbeli kandúr-barátai! Gyors fejszámolást végzett, hogy hány darabra kell vágnia a pulykasültet, aztán megadóan betessékelte a macskasereget.

Az anyamacska ellágyultan figyelte, milyen jó étvágya van a kicsiknek. A kandúrok már nem találták ilyen nagyszerûnek a dolgot, de azért igyekeztek jó képet vágni hozzá. Amigó kiment a konyhába és kent magának egy zsíroskenyeret...

Mindenki elfáradt már a sok játéktól, a cicák torkig jóllaktak, és lassan hazafelé indulnak. Amigónak ugyan nem sok maradt a vacsorából, de azért örült, hogy jól sikerült a vendéglátás. Búcsúzáskor még gyorsan összekeresgélt a kis vagyonkájából valami apró ajándékot mindenkinek, hogy senki ne menjen el üres kézzel a karácsonyest után.

Csendesen hulldogált a hó. Amigó kiállt kicsit a házacskája elé, hogy elgyönyörködjön a havas estében, amikor halk szárnycsattogás hallatszott. Fölbámult, és legnagyobb meglepetésére egy kövér, szárnyas macskát látott, aki egy feldíszített dobozt tartott a mancsai közt!
Amigó sohase hitte el eddig az angyalokról szóló meséket, és most majd leesett az álla. - Na, ne...- suttogta elképedten.
De a macska letette elé a dobozt, és egy szempillantás alatt már el is tûnt.
Amigó kibontotta a csomagot, és mindent alaposan megnézett és megszaglászott. A dobozban rengeteg ajándék volt, - finom sonkák, kolbászok és persze játékok is.
- Na azért, - mondta Amigó. - Ezt igazán megérdemeltem, ha már a kismacskák felzabálták az egész ünnepi vacsorámat!
(szerencsére ezt a dohogást az angyalka már nem hallotta...)

                        vége